Dumasuli - Skype-os BeszédórákMegnézem mi ez!
Dumasuli - Skype-os Beszédórák

blog

Hogyan tanultam meg angolul beszélni egy nyár alatt?

A true story here!

by Timi Vas in Angol beszéd
augusztus 7, 2017

Hogyan tanultam meg angolul beszélni egy nyár alatt?

A true story here!

Ha most úgy gondolod, hogy biztos valami mágikus pirulát vagy varázsgombát vettem be 2006 nyarán, akkor van egy jó és egy rossz hírem. Kezdjük a rosszal 🙂

Nem, ilyen pirula sajnos nincs. Bárcsak lenne… 🙂 A jó hírem az, hogy ezt Te is utánam tudod csinálni. Erről a sztoriról még nem igazán beszéltem a Don’t Panic Angolnál, de most nagyon nagyon részletesen elmondok Neked mindent, hogy hogyan sikerült mindössze egy nyár alatt az addigi dadogásomból folyékony angol beszédet faragnom.

Szörnyen frusztrált, hogy 18 éves fejjel, 12 év angoltanulással a hátam mögött csak makogásra voltam képes. Bujdokolni is képes voltam, sőt szinte már szuperhősi készséggé fejlesztettem a turisták nagyon messziről való felismerését, és ismertem az összes kihalt mellékutcát, ami elvezetett a villamos megállóig.

Visszagondolva ez így elég tragikomikusnak hangzik, főleg egy angoltanár szájából, de hidd el, hogy ez tényleg így volt! Összerezzentem minden percben, ha valaki angolul szólt hozzám.

A kép 2013-ban készült, amikor az új-zélandi Auckland egyetemén tanítottam.

 

A legröhejesebb az egészben az az, hogy beadtam a jelentkezésem abban a félévben angol szakra is. Így még inkább vert a víz, hogy ilyen szégyenben nem maradhatok, ha felvesznek. Össze kell szednem magam, és meg kell találnom azt a módszert, amitől folyékonyan fogok beszélni angolul. Nem hibátlanul, hanem folyékonyan.

Mert a kettő között van különbség. Ha már követsz minket egy ideje akkor tudod, hogy a “nyelvtan náciskodás” nem a mi asztalunk. Azt valljuk, hogy egy idegennyelven sokkal inkább folyékonyan beszélj, mint hibátlanul. Mert ha folyton a helyes ideigőn vagy nyelvtani szerkezeten agyalsz, akkor fix, hogy darabos, nyökögős, makogós lesz a beszéded, mert a gondolataid mindig máshol járnak.

Mint maximalista erről volt a legnehezebb leszoknom… mintha kínoztak volna úgy éreztem magam, amikor pár másodperccel később felismertem, hogy basszus, helytelen volt nyelvtanilag. Úgy éreztem, hogy mindenki engem néz az utcán és ujjal mutogatva röhögnek az angolom. (Ami persze egyáltalán nem volt így. Senki le sem tojta a szenvedésem. :D)

Ha már itt tartunk, akkor hadd beszéljek az értelmetlen javítgatásról. Ez az egyik legfontosabb, sőőőt talán a legeslegfontosabb dolog, amit el kell engedned ahhoz, hogy az angolul való kommunikáció szépen, gördülékenyen és folyékonyan menjen Neked is.

Három féle angoltanuló van: aki nem mer megszólalni, aki folyamatosan javítgatja magát beszéd közben és aki bátran mondja amíg az arckifejezésed jelzi neki, hogy nem érted miről van szó. Hozzáteszem ilyen nagyon ritkán fordul elő, valahogy mindig megérteti magát az ember ha kell kézzel-lábbal is. Képzeld magad a hallgató helyébe. Te melyikkel beszélnél szívesebben? Mindjárt gondoltam hogy nem azzal aki nem mer megszólalni. De mi a helyzet a második verzióval?

Zavaró javítgatás

I go to the cinema with my friend in the weekend… at the weekend… on the weekend, várjunk csak in/on hmmmm…. I go… I went to the cinema with my friends at the weekend.

Na már most. Szegény másik fél, aki ezt végig hallgatja, aki már az első mondat kimondása után is világosan értette, hogy a barátoddal/barátnőddel vagy barátaiddal voltál moziban a hétvégén. Gondold csak végig, te elvárnád egy magyarul tanuló embertől hogy tökéletesen megfogalmazott, nyelvtanilag hibátlan mondatokban beszéljen hozzád úgy, hogy tudod hogy csak pár hónapja tanulja a nyelvet?

Én lenni barátok mozi hétvégekor. Már ez a mondat után bólogatnál, hogy értem, értem de képzeld el azt a helyzetet amikor a másik fél egy rögtönzött nyelvtan órába kezd és akár ötször elismétli ugyan azt a mondatot csak enyhén eltérő ragozással.

Engedd el

Attól mert görcsölsz, nem lesz jobb az angolod. Attól sem ha magyarul próbálod lefordítani az in, on, at szavakat – nem fog jobban megmaradni a memóriádban, sőt.

Ehelyett inkább olvass, hallgass podcastokat, nézz filmeket ezáltal automatikusan fognak rögzülni ezek a szavak, a mondatban lévő szerepük és helyük.

A képen látható ajándék képeslapot egy japán diáktól kaptam, akit Új-Zélandon a Confident Speaking (azaz magabiztos beszéd) órán tanítottam.

A görcsösség megmérgezi a beszélgetést

Feszült hangulatot eredményez ha folyamatosan izgulsz azon, hogy vajon helyesen mondod-e. Mint tanár ez a munkám része, ezért én határtalan türelemmel fordulok azokhoz a tanulókhoz akiket feszélyez a hibázás lehetősége. De mi a helyzet a hétköznapi beszélgetőpartnerekkel?

Elúszott lehetőség

Hányszor hallottam már azt hogy csak a mondat egyik felét tudom elmondani. Használd a kezedet, az okostelefonodat vagy bármit csak ne magyarul próbáld elmondani. Képzeld azt hogy Activity-zel és megszólalni nem szabad – inkább mutgass. Ne hagyd elúszni a gyakorlás lehetőségét, mert miután a tanár elmondja a helyes választ általában a homlokodra csapsz, hogy “óóó, pedig ezt tudtam.” Ismerős?

Gyerekek

A gyerekekben kevésbé van meg ez a fajta félelem. Az a félelem mely  tökéletességre való törekvésből ered. Amikor gyerekeket tanítottam soha nem kérdezték meg hogy egy adott nyelvtani szerkezet miért úgy van. Egyszerűen elfogadják. Ellenben magyar diákoktól, köztük egy nagyon jó barátnőmtől is hallottam már hasonló logika után kutakodó kérdéseket amivel csak az idő megy.

Az egyik kedves barátnőmmel folytatott párbeszéd a hétvégi angolóránkon:

N: Minek oda az az extra do a What do you do? kérdésben.

Én: Az egyik do segédige a másik meg lexikai jelentéssel bír, csinálnit jelent ez az ige.

N: Igen értem, de minek kell az oda? Nincs értelme.

Én: Mi  az hogy minek kell az oda?

Na, ez az amit a gyerekek akármilyen kíváncsiak is, de nem tesznek, ők elfogadják és tisztelik a nyelvet. Nem ’hibát’ keresnek benne vagy pedig számukra elfogadható logikát.

Koncentrálj az élő nyelvre és ne azon agyalj hogy mi miért van hanem merülj el az angol tanulásban és élvezd!

Ezt tettem én is azon a bizonyos nyáron, ami teljesen és totálisan megváltoztatta az életem és az angolhoz való viszonyom.

A MySpace nevű oldalon (hasonló volt, mint az iwiw vagy a Facebook, csak sokkal inkább zenei beállítottságú profilokat lehetett létrehozni) megismertem egy velem egykorú amerikai-indiai fiút, akivel hasonló élethelyzetben voltunk (mindketten egyetem előtt, nyári szünetben rengeteg idővel) és nagyon jó barátok lettünk. By the way, még a mai napig is tartjuk a kapcsolatot 🙂

Összeszedve minden bátorságomat folyamatosan angolul kommunikáltam vele. Hogy is lehetett volna máshogy, ugye?! 😀

Bevallom őszintén nem a legmélyebb vízzel kezdtem ám! Neked sem kell, ha nem szeretnéd. Először csak e-mailben kommunikáltunk, aztán jött a chat, majd a Skype-os élő beszélgetések. Sosem voltam még úgy berezelve, mint az első hívás előtt. Akkora stressz és nyomás alá tettem magam, hogy még a fejem is megfájdult…

Csak az járt a fejemben, hogy úristen, mit fog szólni az angolomhoz? Fogom érteni? Nem fog kinevetni? És ha ő nem ért majd engem? Vagy nem ismerek egy szót, akkor mi lesz?

Nem lett semmi. Megértett és megértettem. Voltak pillanatok, amikor fogalmam sem volt arról, hogy miről is beszél, de nem éreztem kínosnak megmondani neki, hogy nem értem és fogalmazza már át legyen szíves.

Ami meglepett, hogy olyan pillanat nem is volt, amikor ő nem értett engem és ismételnem kellett valamit, vagy totál másról kezdett el beszélni, mert lövése sem volt arról, hogy ez a magyar lány mit akar.

A beszélgetések alatt mindig volt nálam toll meg papír, és amikor nem ismertem egy-egy kifejezést, akkor a duma végén utánanéztem annak. Javaslom, Te is tedd ezt!

Soha annyi új szót, kifejezést nem tanultam, mint akkor! A különböző nyelvtani szerkezeteket annyiszor hallottam tőle, hogy egyszerűen nem volt más lehetősége az agyamnak, minthogy megjegyezze.

Bizonyos gondolatok csak úgy jöttek belőlem, nem kellett gondolkodnom, hogy hogyan fejezzem ki például azt, hogy “Mindjárt jövök, csak harapok valamit.” vagy hogy “Most mennem kell, mert hulla fáradt vagyok.”

Rengetegszer hibáztam és erre pár másodperccel később rá is jöttem, de egy idő után már nem zavart egyáltalán. Tudtam, hogy a következő alkalommal lehetőségem lesz majd rá helyesen használni, és amúgy sem hátráltatta a megértést.

Minden hibázás egy lehetőség a fejlődésre, a lényeg az, hogy hatékonyan tudj kommunikálni. Ez alatt nem a tökéletes nyelvtant, szóhasználatot és kiejtést kell érteni hanem azt, hogy a másik tudja miről beszélsz.


A fotó 2014-ben Új-Zélandon készült, ahol egy teljesen kezdő csoportot tanítottam meg angolul beszélni. Közös nyelv nem volt, még az osztályban lévők között sem! 🙂

Például: Yesterday I go to an Italy restaurante with my girlfriend. mondatnak a helyes verziója a Yesterday I went to an Italian restaurant with my girlfriend. Ennek ellenére mindkét mondatot tekinthetjük jónak, mert a kommunikáció szintjén az első mondat szerzője elérte a célját annak ellenére, hogy nem használta a go rendhagyó múlt idejű alakját és az étterem szó a pizza reklámokból ismert olaszos-magyar akcentussal lett kiejtve. Sem a kiejtés sem a helytelen nyelvtan nem akadályozta a megértést, szóval csak bátran kezdj el kommunikálni és ne félj a hibázástól.

Az a nyár számomra a mindent jelentette az angoltanulásban! Úgy éreztem onnantól, hogy megállíthatatlan vagyok, és hálás vagyok magamnak, hogy felülemelkedtem a félelmeimen, és nem hagytam magamnak bebeszélni azt a hülyeséget (amit sajnos sok nyelvtanuló megtesz és vérzik a szívem értük), hogy “én sosem fogom megtanulni angolul, nekem ez nem megy…”

Nem hagytam, hogy a környezetem lebeszéljen a tervemről és azt sem, hogy inkább a kanapé előtt döglöttem egy egész nyarat. Sosem bocsájtottam volna meg magamnak, ha a lustaságom győzedelmeskedik a céljaim felett! De ez megint csak döntés kérdése. Arra van időnk, amire szeretnénk. És az angoltanulást NEM KELL főállásban csinálni ám!

Az angol beszédkészség, ahogy a neve is mutatja, egy KÉSZSÉG, amit úgy tudsz fejleszteni, ha GYAKOROLOD! Ha nem gyakorlod, hamar elkopik vagy ami még rosszabb évek alatt teljesen el is felejtheted. Ez nem elmélet, hanem színtiszta gyakorlat! Biciklizni sem úgy tanultál meg, hogy olvasgattál róla, hanem ráültél a bicajra és indulás! Rengeteget estél-keltél, biztosan még harcisebeket is szereztél gyerekkét, de felálltál és csináltad tovább. Nem érdekelt az a kis karcolás vagy éppen egy hatalmas esés. A sok negatív élmény sem tántoríthatott téged el attól, hogy végre a kétkerekű járgányoddal szeld a várost.

Az angol beszéd és tanulás kapcsán is érnek minket negatív élmények, de ezek nem azért történnek, mert ügyetlen vagy! Egyszerűen még nem gyakoroltál eleget, még nem estél eleget, még nincs elég tapasztalatod. Ahogy egyre többet csinálod, annál több és nagyobb sikerélmények érnek majd, és megállíthatatlanul suhanhatsz és vagánykodhatsz a folyékony angol beszédeddel!

Ne várj tovább! Start today! 🙂

Ezzel az esettanulmányunk végére is értünk. Őszintén remélem, hogy tetszett amit olvastál, és egy nagyobb löketet és motivációt adhattam Neked ahhoz, hogy végre elkezdj angolul beszélni! Nincs szükséged tökéletes nyelvtanra, több ezres szókincsre, BÁRMILYEN szinten el tudsz kezdeni angolul kommunikálni! A titok nem más, minthogy CSI-NÁL-NI KELL!

A kép 2014-ben készült az aucklandi egyetemen egy Confident Speaking (azaz magabiztos beszéd) óra után.

Már csak az a kérdés, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel tudod ezt a legesleghatékonyabban megtenni? Holnap elhozom Neked az Angol Beszédfejlesztő Mesterkurzus következő részét, ahol az előbb említett dolgokat fogjuk kivesézni. A teljesség igénye nélkül:

  • hogyan lehet a leghatékonyabban nyelvtanár segítségével és anélkül is fejleszteni az angol beszédet,
  • anyanyelvű vagy magyar angoltanár válassz,
  • nyelvtanárhoz vagy nyelviskolába érdemes járni, ha a beszéded szeretnéd fejleszteni,
  • hogyan tudnak egyesek akár 10-12 nyelven is beszélni és ezt hogyan tudod lemásolni,
  • lehet-e applikációkkal és nyelvtani tesztek segítségével megtanulni angolul beszélni

Köszönöm, hogy elolvastad az Angol Beszédfejlesztő Mesterkurzus első részét! Találkozunk holnap!

Ha van kérdésed, itt a cikk végén tudsz nekünk kommentet hagyni és mi válaszolok rá! 🙂

Vas Timi vagyok, a Don’t Panic Angol alapítója, 11 éve angoltanár, 25 éve angoltanuló.

A sallangmentes, élő angolt tanítom azoknak, akik olyan online angol tanfolyamra vágynak ahol:
– angolul tanulod az angolt,
– kommunikáció alapú nyelvoktatást kapnak,
– rengeteg a sikerélmény,
– a tanár minden erejével motivál és inspirál,
– a tanártól minden segítséget megkapnak
– és egy támogató nyelvtanulói közösségben lehetnek.

Éltem és dolgoztam több angol nyelvterületen(Oxford és Új-Zéland), ott képeztem magam, saját nyelviskolám is volt, jelen pillanatban is világszerte több tízezren tanulnak a tananyagaimmal, tanfolyamaimmal.

– Több, mint 10 éves nyelvoktatási tapasztalat, több angol anyanyelvű országban is
– Több, mint 40 féle nemzetiségű diákot tanítottam már
– Több, mint 100.000 angoltanuló

15 Comments
  1. Éva szerint:

    Szia Timi!
    Most már elég régen követlek téged és nagyon sokszor magara ismerek abból,amiket írsz.Nekem a legnagyobb gondom a beszéd értéssel van.Amit én akarok,azt többé-kevésbé el tudom mondani,hanem aztán amit válaszolnak!Hát akkor vagyok bajban:-(A legrosszabb eset a reptéren történt,átszálláskor,mikor nem értettem,mit mond a becsekkoláskor ,mert volt egy olyan csomagom,amiben volt folyadék,de azt ott vettem bent a zárt területen,de nem engedték mégse felvinni a gépre,hiába mondtam,hogy ott vettem és még a blokkot is megmutattam.Nagyon magyarázott,többször is elmondta,mert látta,hogy nem értem,mégse jutottam semmire.Én úgy értettem,hogy azt mondja,menjek át a másik sorba és adjam fel csomagként,de elbizonytalanodtam,hogy azért kell-e fizetni,meg hogy jól értettem-e és aztán végül eltűnik az egész csomag,így aztán végül visszamentem oda,ahonnan elindultam,ugyanahhoz és odaadtam neki a juharszirupomat(aminek pedig úgy megörültem ott a reptéri boltban) és kidobta.Igy már felvihettem a csomagomat a gépre.Szóval,nagyon rossz érzés volt,hogy nem értettem biztosan,hogy.mit akar és mit mond.Egyébként azt vettem észre az összes reptéren eddig(ez Helsinkiben volt),hogy azt gondolják természetesnek,hogy mindenki beszél angolul,pedig szerintem meg nagyon sokan nem:-(.Én például ezért szeretnék JOBBAN BESZÉLNI ÉS FŐLEG ÉRTENI angolul,hogy ne járjak így megint.Szoktam nézni pl.a “Férjek gyöngyé”-t ugye az angolul beszél és magyar feliratos,és sokszor felismerem utólag a feliratból,hogy mi volt az angol kifejezés,és ez nagyon jó,de nagyon kevés,mert próbálom úgy is,hogy nem nézem a feliratot,de az meg még rosszabb,akkor úgy érzem,el vagyok veszve és ez sose fog menni.Ehhez még tedd hozzá,hogy nyugdíjas vagyok,rengeteg időm van(másom sincs jóformán,bárpénzem lenne annyi,de legalább humorom van és az is valami,az sok mindenen átsegít)Egyébknt 63 éves vagyok,de ez nem látszik-azt mondják,és én is úgy látom.Az egyik lányom Angliában él,még gyakorolni is tudok,ha el tudok hozzájuk menni.Akkor meg mi a baj?Semmi,csak írj valami biztatót,hogy milyen módszerrel értsem őket jobban?Köszi,ha válaszolsz,várom:-)Ne haragudj,hogy ilyen sokat írtam,imádok beszélgetni és írni is.Éva

    1. Vas Timi szerint:

      Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. És első sorban a szókincsed fejlesztése!
      Itt találsz rengeteg általunk írt cikket a szókincsfejlesztésről: http://blog.dontpanicangol.com/category/szokincsfejlesztes/

  2. Hegedűs Rita szerint:

    Kedves Timi!

    Érdekes és frissítő az anyagod, tanárként is élvezem. A kérdésem, amivel nekem a legtöbb godom van: nem a beszéd, azt merek, bármilyen hibás is, hanem a másik megértése. Londonban volt szerencsém előtölteni 1-2 napot, és amikor szóltak hozzám, lefagytam. Már egy egyszerő teázóban is,konkréten semmit sem értettem. Ezt hogyan orvosoljam?

    1. Vas Timi szerint:

      Örülök, hogy segíthettem még egy kollégának is 🙂
      Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Ha csak a native angolokat nehéz megértened, ne stresszelj túlzottan. Én ugyanígy voltam, amikor kikerültem UK-be és Új-Zélandra. Aztán pár hét alatt beleszoktam 🙂

  3. Zentainé Márta szerint:

    Nagyon érdekes amit leírtál. Én is mindig azt mondom, beszélni, beszélni, beszélni! A szomszédomban iráni tanulók voltak, akikkel eleinte nyögve-nyelősen kommunikáltam, a szókincsem sem volt túlságosan jó. De idővel egyre többet beszélgettünk, mikor észrevettem magamon, hogy szinte már “angolul” gondolkodom. Engem sosem hozott zavarba, ha tosszul mondtam valamit, mert mindig úgy gondoltam, hogy inkább értsenek, mint a nyelvtannal küszködjek. Sajnos, elköltöztek a diákok, azóta nem tudom kivel gyakorolni a nyelvet. Bár az utcán, ha leszólít egy idegen, akkor rögtön tudok segítséget nyújtani. Utólag azért mindig rájövök, hogy hogyan kellett volna nyelvtanilag helyesen mondanom, de egy a lényeg, hogy megértette amit mondtam.
    Azért még nagyon hiányos az angol tudásom, mert pl. nem mernék bevállalni egy olyan állást, ahol a nyelvtudást is kérik.

    1. Vas Timi szerint:

      Csak így tovább! 🙂

  4. Krisztina szerint:

    Bárcsak itt lennél még Auckland-ben… 😊

  5. Ágnes Nagybarta szerint:

    Iiiiiigen! Addig usd a vasat…nos Timi neked bejött a kitarto agyusztalas miatt. (Micsoda Magyar szo! )
    Nem reg irtam még nem erek es,még nem allok keszen stb.
    Megadom magam!
    Latom a tobbiek sem jarnak jobban tapasztalatokban a tanulsag terén…es ami a lenyege most meglehetosen eros motivacióm is van,ha szót szeretnek erteni a több nyelven beszelo- minusz magyarul- uj kapcsolatommal.
    Reméltoleg lesz eleg kitartasom hozzá. Marmint a pasiho,.szótárazas nelkul is…
    Kezdhetjuk!
    Udvozlet! Hasta pronto!

    1. Vas Timi szerint:

      Kitartás! És hajrá!

  6. Horváth Zsolt szerint:

    Szia Timi!
    Tetszik amit és ahogy írtál. Most elolvasom a ABM 2-öt is. Köszönöm.
    Zsolt

    1. Vas Timi szerint:

      Köszönjük, hogy itt vagy!

  7. Dekker Gézáné Erzsébet szerint:

    Szia Timi,
    Köszönöm, hogy még Veletek lehetek. A hallott szöveg értését és a beszéd fejlesztését tűztem ki célul, de újra és újra megtorpanok. Ezek gyakorlása mellett lemaradtam a szókincs fejlesztéssel. Budapest forgalmas utcáin járva tapasztaltam, hogy értem, amit mondanak a turisták, (idősek és fiatalok egyaránt), de sajnos a kifejezések jelentését még nem ismerem. Az időm kevés, de ma már tudom, hogy egyensúlyt kell teremtenem ezek gyakorlása, fejlesztése érdekében. Én “csak” beszélni szeretnék magabiztosan és folyékonyan. Célom: megérteni a beszélőt és megértetni magamat. Én is az idős korosztályhoz tartozom (59 éves) a rosszul rögzült nyelvtanulási szokásokkal és a megnehezült élethelyzetemmel, de látom, mások is küzdenek hasonló problémákkal. Problémákkal, amik megoldandó feladatok. Köszönöm a motivációt, köszönöm, hogy nem “leülök”, hanem ha lassan is, de lépegetek előre. Köszönöm Neked és a Csapatodnak, hogy Vagytok! Üdvözlettel: Erzsi
    (A 63 éves Éva elérhető valamilyen módon? Tudom, az elérhetőségeket nem adjátok ki, de talán tudtok segíteni a kapcsolat felvételben. Köszönöm!)

    1. Vas Timi szerint:

      Szia Erzsi!

      Örülök, hogy megint lendületben vagy! 🙂
      Évának a kommentje alá kommentelj válaszként, hogy szeretnéd felvenni vele a kapcsolatot. E-mailben kap értesítőt erről szerintem.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük