Ha már hosszú ideje tanulod a nyelvet, bizonyára észrevetted, hogy nem mindig azonos síkon mozognak a nyelvi készségeid, és időnként úgy érzed, egy helyben topogsz. A szavak nem jönnek a nyelvedre, nem igazán érted ki a hallott szövegből a már jól ismert szavakat, és a nyelvtannal is mintha gödörben lennél. Megnyugtatlak, ez nem csak a te hibád, sőt! Ez nem is hiba – ez a nyelvtanulás természetes velejárója.

Emlékezz csak vissza! Amikor elkezdted a nyelvtanulást, mind a szókincset, mind a nyelvtani szerkezeteket rakéta sebességgel szívta magába az agyad. Újdonság volt, épp ezért érdekes, nem beszélve az erős motivációs hatásról. Büszke voltál magadra, hogy milyen rövid idő alatt mekkora fejlődésen mentél keresztül. Jogosan!

Aztán egy idő után érezted a türelmetlenséget. Jó, jó, már egy ideje tanulok angolul, de miért nem beszélek folyamatosan? (Esetleg: Mi az, hogy még nincs nyelvvizsgám?) Az agyad sem volt képes befogadni egyszerre annyi kifejezést, mint előtte, és a nyelvtani magyarázatot is többször meg kellett hallgatni, esetleg dupla annyi feladatot kellett megcsinálni, mire igazán megértetted. Így van? Csökkent a motivációd, és a lelkesekésed sem csapta ki a biztosítékot. Itt van az a pont, amikor sokan abbahagyják a nyelvtanulást, és lesznek sokszor, sokadjára „újrakezdők”. Eltelik pár év mire újra rászánják magukat a nyelvtanulásra, de az előző szakaszból eredő kudarcélmény már rányomja a bélyegét a következő nekifutásra.

Ha azonban sikerül átvergődni a holtponton, egyszerre csak azt veszed észre, hogy „Hé, most megint csak minden jobban megy!” Nem véletlen!

Lomb Kató, aki fordítóként, tolmácsként 16! nyelven dolgozott, kiemelte az úgynevezett „nyelvcsend”  fontosságát. Ez azt jelenti, hogy egy-egy igazán intenzív nyelvtanuló szakasz után be kell iktatni egy kis szünetet, pihentetni kell a nyelvet. Legyen ez egy-két hét, vagy akár egy hónap. Ez alatt az idő alatt a tanult struktúrák megérnek, lehetővé teszik a továbbfejlődést. A nyelvcsend után biztosabb alapokra építhetsz, újra szárnyalhatsz.